Kétféle okból szoktak az emberek pénzügyi befektetési lehetőségeket keresni: van, akit a hozam lehetősége izgat és van, aki a nyugalmat keresi, amit attól érez, hogy jó helyen van a félretett pénze. Az első a bevállalós típus, aki a (nagy) haszon reményében hajlandó részt venni egy kockázatos vállalkozásban, a második az óvatos típus, aki szeretné a pénze reálértékét megőrizni, esetleg egy kis reálhozam reményében.
Játsszunk el a gondolattal, hogy holnap kapsz valahonnan (becsületes úton) – mondjuk – 20 millió forintot azzal a kikötéssel, hogy öt éven belül nem költheted el, viszont – ha kedved van hozzá – az összeg egy részét vagy akár az egészet felteheted egy „dupla vagy semmi” játékra. Vajon mekkora összeget kockáztatnál? Ha ez az összeg nagyobb, mint 10 millió, akkor bevállalós típusú vagy, ha kisebb 10 milliónál, akkor óvatos típusú.
Tegyük fel, hogy 8 milliót kockáztatsz, és felteszed – mondjuk – a ruletten a pirosra. Mi történik ezután? Ha veszítesz, akkor nincs több kérdés: a nyereségvágyból befektetett pénzed elúszott. De mi van, ha nyersz? Mit kezdesz a 16 millióval? Felteszed az egészet újból – mondjuk – a pirosra? Ha ez a stratégiád, és ezt így folytatod tovább 32 millióval is meg 64 millióval is, akkor a végeredmény könnyen kiszámítható: előbb-utóbb lenullázod magad. Jobb stratégiának tűnik az, ha a nyereséget mindig félreteszed, és mindig csak legfeljebb az eredeti (a példánkban maximum 8 millió) összeget kockáztatod. Tanulság: legyen mindig egy stratégiád, és ahhoz következetesen tartsd magad!
Mindemellett én például még azt csinálnám, hogy nem a pirosra tenném a teljes összeget, hanem tennék – mondjuk – 3 milliót a pirosra, 3-at a páratlan, 2-t meg az alsó számmezőre (18 és annál kisebb számok). Diverzifikálnám a portfoliómat, vagyis megnövelném annak esélyét, hogy – ha kisebb összeget is – nyerek. (És ugye a nyereséget mindig félretesszük…)
A kockázatos befektetések – ha az ember okosan csinálja – nem szólnak másról, mint valószínűség-számításról: mekkora hozamok várhatók, milyen valószínűséggel? (Esetleg: mekkora szórással?) Számoljunk csak egy kicsit! Hogy is van ez a rulettnél? Van 18 piros szám, 18 fekete szám meg a nulla. Akkor mennyi a valószínűsége annak, hogy piros szám fog kijönni? 18/37=48,6%. A nagy számok törvénye alapján az esetek kevesebb, mint felében fogsz nyerni, több, mint felében veszíteni, vagyis a ruletten játszani hosszú távon biztos bukás. Tanulság: szerencsejátékot játszani hosszú távon biztos bukás.
Tanulság: játsszál inkább „észjátékot”! („Észjáték” például az ulti vagy a póker.)
De térjünk vissza a 20 millióból félretett 12 millióhoz: ezzel mit kezdjünk? Zárjuk be az egészet (öt évre) a páncélszekrénybe? Akkor garantáltan elveszítjük az inflációt. Tegyük be folyószámlára? 3 % kamat, 5 % kezelési költség? Akkor már inkább kössük le, és akkor számolhatunk: bruttó kamat mínusz kamatadó mínusz kezelési és egyéb költségek egyenlő nettó hozam, mínusz infláció egyenlő reálhozam. Vajon mekkora valószínűséggel lesz ez a reálhozam pozitív vagy negatív? A kamatot megmondják előre, a költségeket is megírják apró betűkkel, de az infláció csak utólag derül ki. Hát nem az a képlet, amitől én nyugodtan aludnék… Nem elég biztos, hogy „jó helyen van a pénzem”…
A bruttó kamattal szeretnek a pénzintézetek játszani. Néha jó nagyot ígérnek. Vajon hol nyerik vissza, amit itt elveszítenek? Nemzetközi összehasonlításban a ma Magyarországon a pénzintézetek által felszámított költségszint nagyon magas. (Részben érthető: alacsonyabb összegekkel szerződnek az ügyfelek, és ehhez képest magasak a pénzintézeti költségek.)
Ami még ennél is borzasztóbb: a védelmi pénz, amit adó címén szed az állam, hosszú távra előre teljességgel kiszámíthatatlan. Egyszer adóztatják a kamatokat meg az árfolyamnyereséget, másszor nem. Még rosszabb a helyzet az életbiztosítások meg a nyugdíjpénztárak esetében: előbb megemelik az adókedvezmény mértékét, majd nem sokkal utána elveszik az egészet…
Csoda-e, hogy elment az emberek kedve a pénzügyi megtakarításoktól?
Van-e jó megoldás?
Hát bizonyos szint alatt nem nagyon, bizonyos szint felett igen. Az átlagembernek csak gyenge megoldások jutnak. Az átlagosnál magasabb státuszú, az átlagosnál magasabb intelligenciájú és az átlagosnál nyitottabb emberek számára van a piacon jó megoldás is.
