Egy kedves ismerősöm mesélte:
„Én is, a párom is nagyjából ugyanakkor kezdtünk el a fizetésünkből félre tenni, talán úgy tíz évvel ezelőtt. Nagyjából ugyanannyit teszünk félre, úgy tízezer körül havonta. A különbség, hogy ő életbiztosításba, én meg nyugdíjpénztárba. Nemrég megnéztem, hogy is állunk. Nekem közel két millió van a számlámon, a páromnak alig több, mint egy millió. Azért ez a különbség nagyon durva…”
Megpróbáltam utána számolni, hogy vajon mi okozhatja ezt a tényleg „durva” különbséget. Nyilván pontatlanok voltak a bemenő adatok: „nagyjából ugyanakkor”, „talán tíz évvel ezelőtt”, „úgy tízezer körül”, és valószínűleg pontatlanok voltak a kimenő adatok is: „közel két millió”, „alig több, mint egy millió”. Ezzel együtt is túl „durva” ez a különbség.
Mindenesetre az ismerősöm remek ötletet adott arra, hogy hogy lehetne összehasonlítani különböző hosszú távú megtakarítási programok eredményességét. Felesleges elmélyedni a pénzintézetek részletekbe menő és bonyolult – és természetesen egymással összehasonlíthatatlan – elszámolási kimutatásaiba, egyszerűen csak azt kell megnézni, hogy „mi ment be?” és „mi jött ki?”. Ha még ehhez hozzátesszük, hogy nem mindegy, hogy „mikor?” történtek a be- és kifizetések – vagyis a folyóáras adatokat korrigáljuk a futamidő alatti árindexek kumulált értékeivel, azaz az adatokat jelenértékre számítjuk át – máris összehasonlíthatók lesznek az eredmények. Így született meg a reálhozam-kalkulátor.
Néhány konkrét „pénzügyi befektetési program” esetében kipróbáltam a kalkulátor működését, és – bár nem számítottam túl szép eredményekre – magam is meglepődtem a szomorú valóságon: többségük egyértelműen negatív reálhozamot produkált. Márpedig nem az lenne-e a minimális elvárás egy hosszú távú megtakarítási programmal szemben, hogy legalább a befektetett pénzünk reálértékét megőrizze?!
A következő gondolatom az volt, hogy mi lenne, ha ezt a számítást bárki – akinek ilyen megtakarítási programja van – el tudná végezni mintegy „önkiszolgáló” módon. Nem kell ehhez más, csak egy felhasználóbarát excel-tábla…
A kalkulátor bemenő adatainak kitöltése inkább figyelmet igényel, mint szaktudást – meg egy kis szorgalmat. Össze kell gyűjteni évekre visszamenően a befizetéseket és az esetleges kivéteket, és meg kell szerezni a jelenlegi tőkeértékre vonatkozó adatot, és máris értékelhető eredményeket kapunk. (Esetleg felülírhatjuk az idei évre várható fogyasztói árindexet, ha pontosabb adatot tudunk.)
Most már csak az a kérdés, hogy hogy tudom eljuttatni az önkiszolgáló reálhozam-kalkulátort a megfelelő „célszemélyekhez”? Egyáltalán: kik lehetnek a „célszemélyek”?
Én azokra az emberekre gondolok,
· akiknek nincs idejük se utána járni a pénzügyeiknek, se pénzügyi tanácsadókkal értekezni,
· akik nem bíznak a pénzintézetekben és/vagy a pénzügyi tanácsadókban,
· akik bizonytalanok a pénzügyeik megítélésében vagy szégyellik az „eredményeiket”.
Nekik talán jót tesz, ha fehéren-feketén szembesülnek a valósággal.
Nemrégiben valaki így fogalmazott:
„Az is bolond, aki hosszú távú megtakarítási programba fektet Magyarországon, meg az is bolond, aki nem.”
Gondolom, sokan vannak, akik osztják ezt a véleményt. Ők is „az én embereim”.