Amikor úgy négy-öt évvel ezelőtt megismertem a Unit Linked konstrukciót, azonnal beleszerettem. Rögtön csatlakoztam a Hálózathoz, és őszinte jószándékkal kínáltam ismerősöknek és ismeretleneknek, miközben szakmailag egyre mélyebbre és mélyebbre igyekeztem ásni magam a Unit Linked tudományában.
Az embereknek azonban valahogy nem kellett, legalábbis nem annyira, mint én azt elképzeltem. Évekbe tellett, amíg megértettem, hogy miért.
Az, hogy nekem megtetszett, az érthető. Előző életemben elég sok vállalatátvilágítást meg üzleti értékelést csináltam, alapítottam leányvállalatokat és vegyesvállalatokat, adtam el cégeket és vettem cégeket, vagy szerényebben fogalmazva közreműködtem ilyen projektekben, így volt alkalmam körbejárni azt a kérdést, hogy mennyit ér egy vállalat. Szakmailag roppant izgalmas kérdés volt a jövedelemtermelő képesség, pláne annak jövőbeli megbecsülése, azután már gyerekjáték volt a diszkontált cash flow meg a shareholder value kikalkulálása. Még izgalmasabb volt, amikor az anyacéget vittük tőzsdére. Hogyan árazzák be a piacon a mi részvényeinkkel kereskedők a vállalatunkat? Mitől emelkedik és mitől esik az árfolyamunk? Egyáltalán hogyan is működik a részvénypiac? Milyen információkból dolgoznak és milyen konklúziókat vonnak le az elemzők? Hogyan gondolkodnak a befektetők? Szóval engem szakmailag érdekelt a Unit Linked. Ráadásul – szintén szakmailag – nagyon tetszett az, hogy a befektetési alapokba csomagolt egyedi értékpapírok kitágították a lehetőségeket: kihelyezhetjük a pénzünket Ázsiába vagy Dél-Amerikába, felvázolhatjuk és meglovagolhatjuk a regionális kiegyenlítődés trendjét meg egyéb globális trendeket, játszhatunk a befektetési kockázatokkal, mert aki mer, az nyer.
Szóval az embereknek annyira nem tetszett. Volt, akinek azért nem, mert túl nagyok voltak a számok (százezres és milliós nagyságrend), túl hosszúak voltak a futamidők (15-20 év), és túl bonyolult volt a konstrukció. Volt, akinek azért nem, mert túl sok volt a kötöttség és az időtáv, és túl kevés a tanácsadás – legalábbis a szakszerű, megbízható és időben jókor érkező jó tanács. Ráadásul az élet – pontosabban a válság – a kétkedőket igazolta. Igaz, elvileg benne lett volna a rendszerben, hogy az ügyfelek elkerüljék a súlyos árfolyamveszteségeket, gyakorlatilag azonban nem volt benne. Szervezetileg nem volt benne.
Ifjúkoromban volt egy öreg barátom – szegény nyugodjon –, aki mindig azt mondta: „Gézám, nincsen rosszabb egy félig tájékozott embernél.” Bizony, sok jó szándékú pénzügyi tanácsadó – magamat is beleértve – adott rossz, vagy legalábbis kétségbe vonható tanácsokat ügyfeleinek (és munkatársainak) hiányos felkészültség vagy alulinformáltság miatt. (Ezért éreztem szükségét, hogy legalább amit én tudok, azt könyv formájában közreadjam.)
Nemrégiben alkalmam volt meghallgatni egy sikeres pénzügyi tanácsadó előadását arról, hogy ő hogyan építette fel a saját irodáját. (Szorgalmas volt és mert továbblépni.) Nagyon tetszett az előadása. Tényleg elismerésre méltó, amit csinál, és amilyen sikeres. Az előadása végén azonban meglepett. Elmondta, hogy még tíz évig csinálja, ezalatt gyűjt akkora vagyont, hogy vesz belőle néhány lakást, és azokat bérbe adja, azután a bérleti díjakból fog megélni. Egy sikeres pénzügyi tanácsadó, aki befektetési életbiztosításokat árul, és a saját jövőjét illetően nem pénzügyi megoldásokban, hanem ingatlanokban gondolkodik?! Vagy csak arról van szó, hogy akinek már elég sok pénze van, annak nem való a befektetési életbiztosítás?
Szerintem itt a bökkenő. A Unit Linked nem való mindenkinek. A Unit Linked elsősorban az átlagembereknek és az átlagból kitörni igyekvőknek való: elősegíti, hogy rendszeresen és célorientáltan takarítsanak meg, és némi mozgásteret biztosít számukra, hogy pénzük egy részével egy kicsit játsszanak. Nem való a kisembereknek, akik egyik hónapról a másikra élnek, mert belőlük – érthetően – hiányzik az a bátorság és magabiztosság, ami a Unit Linkedhez kell. Nem való azoknak, akiknek már nem az a problémájuk, hogy hogyan takarítsanak meg, hanem az, hogy már meglévő pénzüket hogyan forgassák. Ők már igényes befektetők, nekik már profi megoldás dukál.
