Miért van az, hogy a megtakarítási formák népszerűségi sorrendjében a bankbetétek állnak az első helyen, és csak jóval utána következnek – ebben a sorrendben – a nyugdíjpénztárak, a befektetési jegyek, az életbiztosítások és a részvények? Nemkülönben a nem pénzügyi befektetések között az ingatlanok állnak az első helyen, és csak jóval utána következnek a festmények, a régiségek és egyéb műtárgyak, műkincsek…
Nos, alighanem az a magyarázat, hogy minél bonyolultabb egy megtakarítási (befektetési) forma, annál kevésbé népszerű. Az emberek nem a leghatékonyabb, hanem a legkényelmesebb megoldásokat választják, és ehhez hozzátartozik az is, hogy valami könnyen tanulható és könnyen alkalmazható legyen.
Ha viszont azt szeretnénk, hogy a korszerű formák elterjedjenek, akkor ahhoz vagy a lakosság számára kellene biztosítani annak a lehetőségét, hogy megismerhessék és megtanulhassák a korszerű formákat, vagy gondoskodni kellene arról, hogy megfelelő – hozzáértő és megbízható – tanácsadók álljanak rendelkezésükre.
Ezzel szemben ma Magyarországon az általános helyzet az, hogy félművelt pénzügyi tanácsadók adnak kétes minőségű tanácsokat (pénzügyekben) alulművelt ügyfeleknek.
Van úgy, hogy már az egynapos bázis szemináriumon azt mondják a résztvevőknek, hogy „te már pénzügyi tanácsadó vagy, hiszen máris többet tudsz, mint az átlag, holnaptól már üzletet köthetsz.” Vajon milyen befektetési tanácsot fog adni egy ilyen „pénzügyi tanácsadó”?
Az átlagos pénzügyi tanácsadó persze nem egy egynapos bázis szemináriumot „végzett”, hanem egy legalább két hetes alapképzésben vett részt. Igaz, ennek az alapképzésnek (is) az „anyaga” legalább 80 %-ban motiváció, és legfeljebb 20 %-ban pénzügyi-szakmai téma.
Nekem van két diplomám (mindkettő közgazdasági), van üzletértékelési, vállalatértékelési tapasztalatom (számoltam cégértéket, adtam el és vettem vállalatokat), voltam biztosítási üzletkötő, de nem nagyon mernék bárkinek portfoliókezelési tanácsot adni. Az a helyzet, hogy elég sokat tudok már a befektetésekről ahhoz, hogy tudjam, hogy mennyi mindent nem tudok még.
A professzionális befektetési tanácsadónak van két diplomája: egy közgazdasági alapdiploma (hogy értse az összefüggéseket a gazdasági jelenségekkel és folyamatokkal) és egy portfoliókezelési másoddiploma (hogy értse az értékpapírpiac jelenségeit és folyamatait). Emellett naponta legalább 4 órát tölt a képernyő előtt, tanulmányozza az értékpapírpiacokat, hogy naprakész legyen a helyzet és a lehetőségek megítélésében, továbbá 4 órát tölt szakirodalom olvasásával és hasonszőrű szakemberek társaságában, hogy megszimatolja az újdonságokat…
