A hétköznapi szóhasználatban – szakemberek és laikusok egyaránt – biztosításnak hívunk minden olyan szerződést, amit valaki egy biztosítóval kötött. Ezen belül életbiztosításnak hívunk minden olyan szerződést, aminek tárgya egy (esetleg több) ember élete vagy halála.
Sokkal helyesebb volna ezeket a szerződéseket jövedelembiztosítási szerződéseknek, illetve megtakarítási programoknak hívni. Egy életbiztosítási szerződés vagy egy életbiztosító semmit sem tehet az élet és a halál kérdésében, sokat segíthet viszont pénzügyekben.
A kockázati életbiztosítások valójában jövedelembiztosítások: tragédia esetén pótolják a kieső jövedelmet (annak valamilyen részét).
Az elérés vagy lejárat esetén szolgáltató – a díjtartalékban összegyűlt pénz kifizetéséről gondoskodó – „életbiztosítások” tartalmukat tekintve megtakarítási programok: a jövőbeni célokra félretett pénz felhalmozását, azaz a spórolást segítik.
A „vegyes életbiztosítások” a kettőt elegyítik, azaz jövedelembiztosítást kombinálnak megtakarítási programmal.
Az „életbiztosítás” csak a forma, tulajdonképpen egy rossz elnevezés. A tartalom valójában: jövedelembiztosítás és megtakarítási program.
Érdemes különbséget tenni jövedelembiztosítás és megtakarítási program között a tekintetben, hogy míg a jövedelembiztosítást az ügyfél a biztosítótól megvásárolja, addig egy megtakarítási programban saját magának (és a családjának) tesz félre, és csak a félretett pénz kezelését bízza – természetesen üzleti alapon – a biztosítóra.
