De jó lenne erre a kérdésre azt válaszolni, hogy mert az emberek „buták”! Sokáig komolyan azt hittem, hogy ez így van. Sokáig azt hittem, hogy az emberek azért nem takarékoskodnak és azért nem tesznek félre, mert nem fogják fel ésszel, hogy ez az ő érdekük, és nem értik meg, hogy a pénzpiac milyen nagyszerű megoldásokat kínál számukra.
Mostanában kezdek ráébredni arra, hogy az emberek nagyon is okosak, és észrevették, hogy a pénzpiac által a dugipénzek képzésére és megőrzésére kínált megoldások nem igazán vonzóak. Mert mi is az a minimális elvárás, amit egy ilyen megoldásnak illik teljesíteni? – Az, hogy a félretett dugipénz őrizze meg a reálértékét!
Tessék mondani, melyik az a befektetési vagy megtakarítási konstrukció, amelyik ezt az egyszerű követelményt kellő biztonsággal teljesíteni tudja? – A kérdés költői. Nem sok konstrukció képes ezt teljesíteni.
A másik ok, amelyik ellene dolgozik a dugipénzek képzésének, az a piacgazdasági szirének csábítása. Amit ma elkölthetsz, ne halaszd holnapra! Fogyassz! Fogyassz többet, mint amennyire a pénzed futja! Fogyassz jövőbeli jövedelmed terhére!
A hiánygazdaságban szocializálódott idősebb nemzedék nehezen birkózik meg a piacgazdasági szirének csábításaival, a fiatal nemzedéknek meg nincs jövőképe. (Jó lenne, ha ebben tévednék.) Mindegyik nemzedéknek jólesik „fogyasztani”.
A harmadik ok, amelyik ellene dolgozik a dugipénzek képzésének, az a politika, amelyik az öngondoskodás koncepciója helyett a gondoskodó állam koncepcióját erőlteti rá a társadalomra. Valószínűleg vesztébe rohan ez a politika, de biztosan vesztébe rohan az az állampolgár, aki „beveszi” ezt a koncepciót.
