Csaknem harminc évvel ezelőtt írtam „egy iskolai dolgozatot” – „nem középiskolás fokon” – a magyarországi kereseti és jövedelemarányokról. Abban az időben igencsak izgatta az emberek kedélyét, hogy az „első gazdaság” – ami nem más volt, mint a „szocialista szektor”, ahol az emberek főállásban dolgoztak - mellett egyre inkább feljövőben volt a „második gazdaság” – ahol az emberek másodállású foglalkoztatottként vagy vállalkozóként jutottak a főállásuk utánihoz képest általában jóval magasabb jövedelmekhez. Dolgozatomban (véletlenül?) ráhibáztam a két szegmens közötti különbség lényegére: az első gazdaságban a szocialista elosztás elve, a második gazdaságban pedig a piacgazdasági logika érvényesült (többé-kevésbé, soha nem tökéletesen), és – ez a lényeg – a szocialista elosztás elvének lényege az input-elv, a piacgazdasági elosztásé pedig az output-elv.
Az input-elv szerint a munkavállalókat aszerint díjazzák, hogy ki mennyit visz be a rendszerbe (képzettség, tapasztalatok, munkaidő-ráfordítás, stb.), az output-elv szerint pedig aszerint különböznek a jövedelmek, hogy ki mennyit hoz ki a rendszerből (teljesítmény, bevétel, nyereség, stb.)
A nyolcvanas évtized átmeneti évtized volt: már nem volt tiszta szocializmus, de még messze nem volt piacgazdaság. Aranykora volt ez az átlagembereknek. Minden (normális) embernek volt egy főállása az első gazdaságban, és volt valami mellékese a második gazdaságban. Az emberek nagyon hepik voltak, békés szimbiózusban élt együtt szocializmus és piacgazdaság. Erre a korra vezethető vissza a fix + jutalék rendszerének kialakulása és térhódítása.
Azóta – tudjuk – a szocializmus végképp vereséget szenvedett. Ennek következtében eltűnt a fix, csak a jutalék maradt. Nem kérnek tőled semmit, de csak akkor fizetnek neked, ha teljesítesz. Nincsenek fixdíjas alkalmazások, csak jutalékos megbízások vannak.
Sokan – nosztalgiából, vagy mert ők így szocializálódtak – visszasírják a fix díjas rendszert. Annak a rendszernek óriási előnye volt, hogy biztonságot adott – vagy legalább a biztonság érzetét. Jobb egy való veréb, mint egy virtuális túzok.
Innen jött az ötlet: hogy tudnám ezt a két dolgot összehozni? Én azt mondom: megadom neked a minimális fixet, amitől biztonságban érzed majd magad, de cserébe követelek tőled annyi inputot, aminek – bizton tudom – annyi output lesz a következménye, hogy ezért már érdemes átvállalnom tőled a kockázatot!
