A befektetési arany nem pénz.
Nem értékmérő. Ma már nem mérjük a dolgokat aranyban, inkább mérjük dollárban, euróban, frankban vagy forintban. Igaz, a folyamatos infláció miatt a dolgok ára folyton emelkedik, de ezt már egész jól megszoktuk. Mi több, egész hamar hozzá tudunk szokni a 3, a 6 vagy a 10 százalékos inflációhoz is – de túléltünk már ennél jóval nagyobb inflációs időszakokat is.
A befektetési arany nem forgalmi eszköz. Ma már elképzelhetetlen, hogy egy boltban vagy egy jegypénztárnál, de akár egy használtcikk-piacon is valaki arannyal fizessen.
Akkor hát mi is valójában a befektetési arany?
Ékszer, dísztárgy, műkincs, státuszszimbólum, divatcikk. Egy szép (vastag) aranylánc jól mutat a felsőtesten, a befektetési aranyrúd jól mutat a vitrinben. (Annyiban valóban teljesen más, mint egy ékszer, hogy nem terheli áfa és egyéb adó, amellett sem minőségben, sem árban nincs különbség az új és a használt aranyrúd között.)
És még valami! A befektetési arany: biznisz.
Most konjunktúrája van a befektetési aranynak. Vajon miért?
Egyrészt talán azért, mert a pénzügyi válság felszínre hozta, hogy az aranyfedezet nélküli pénz képes elszaladni, és ezzel együtt felszínre jöttek olyan retrospekulatív elképzelések, hogy a rendszerbe aranyból kellene fékeket építeni.
Másrészt talán azért, mert a befektetési aranynak jó a marketingje.
