Dugipénz alatt ez esetben természetesen nem azt a pénzt értjük, amit a párunk vagy a családunk elől rejtegetünk, hanem azt, amit önmagunk elől teszünk félre úgy, hogy ne érezzünk állandó kísértést arra, hogy hozzányúljunk. Dugipénz az, amit előrelátható vagy előre nem látható jövőbeli szükségleteinkre – vagy családunk szükségleteire – tartalékolunk.
Ha már megszereztük és megérdemeltük azt a néhány milliót, és nem szeretnénk felesleges dolgokra elpazarolni, hanem szeretnénk megőrizni a közeli vagy távoli jövőnek, mit kezdjünk vele?
Tartsuk a pénztárcánkban, otthon a párnacihában vagy páncélszekrényben készpénzben? – A készpénzben tartott pénz – akárhogy őrizzük is – kopik, de legfőképpen – az infláció miatt – garantáltan romlik.
Tegyük be a bankba, a folyószámlánkra? – Ott még jobban kopik és még jobban romlik. Kopik, mert – saját tapasztalat – sokkal nagyvonalúbbak vagyunk, amikor kártyával fizetünk, mint ha készpénzben kell leszámolnunk a konkrét kézzel fogható bankókat. Romlik, mert a folyószámlán lévő pénzünk után a bank kevesebb kamatot fizet, mint amennyi kezelési meg egyéb költséget levon…
Tegyük be lekötött bankbetétbe? Vagy vásároljunk a bankunknál kommersz befektetési jegyeket? (Minden banknál kínálnak befektetési jegyeket: kötvényalapokat, részvényalapokat, vegyes alapokat.) – Számoljunk! Mennyi kamatot ígérnek – természetesen bruttó kamatot –, ebből vonjuk le a levonandó költségeket és adót (kamatadót), és az eredményt – a nettó kamatot – hasonlítsuk össze a várható inflációval! Pozitív vagy negatív az eredmény: a reálkamat? Valószínűleg nagyon közel van a nullához. A legrosszabb esetben minimális veszteséggel megússzuk, de nyerni – reálértékben – biztosan nem nyerünk az ügyleten.
A készpénz és a folyószámla a folyó pénzünk kezelésére való. Kényelmi szempontból választja az ember az egyiket vagy a másikat (én a folyószámlát – bankkártyával – szeretem jobban).
A lekötött betétek és a kommersz befektetési jegyek rövid távú (egy éven belüli) tartalékolást szolgáló megoldások. A lekötött betétekre jobban oda kell figyelni, velük többet kell törődni (intézkedni a lekötésről) és nagyobb kötöttséget jelent (nem lehet akármikor felbontani őket). A befektetési jegyek kicsivel több hozzáértést kívánnak (tisztában kell lenni a várható hozamok és kockázatok összefüggéseivel), viszont kényelmesebb, rugalmasabb megoldások – feltéve, hogy nincs gond a likviditásukkal. (A magam részéről rövid távú tartalékolásra a kötvénytúlsúlyos alapokat szeretem.)
De mit csináljunk akkor, ha úgy szeretnénk pénzünket félretenni (befektetni), hogy nyerjünk is rajta, vagyis ha pozitív reálhozamot szeretnénk?
Fektessünk befektetési célú – unit linked – életbiztosításba vagy önkéntes nyugdíjpénztárba? – Ezek a megoldások kifejezetten hosszú távú megtakarítási célokat szolgálnak. Valamiért nem túl népszerűek, és ezek közül itt csak egy okot említenék: drágák. Magyarországon az életbiztosításoknak is, a nyugdíjpénztári befektetéseknek is magasak – nemzetközi összehasonlításban – a költségei. (Ennek egyik magyarázatát abban látom, hogy a költségek természetüknél fogva jellemzően mennyiségarányosak, ugyanakkor az elhelyezett összegek átlagos nagyságrendje – nemzetközi összehasonlításban – alacsony.) Emellett az állam hol támogatja, hol bünteti őket – vagyis hosszú távon kiszámíthatatlan az állam hozzáállása. Az elmúlt évek eredményei lehangolóak voltak, mert nem jöttek be a magas kockázatú részvényalapokba történő befektetésekkel kapcsolatos várakozások. Ha hosszabb távon értékeljük ezeket a konstrukciókat, akkor magas kockázatú alapokba történő befektetésekkel talán igen, alacsony kockázatú befektetésekkel viszont (a magas költségek miatt) biztosan nem hoznak pozitív reálhozamot. (Említsük még meg, hogy mind az életbiztosítások, mind a nyugdíjpénztári konstrukciók nagyon sok kötöttséget tartalmaznak, rugalmatlanok – és ezek a kötöttségek eleve drágítják is a konstrukciókat. Persze a kötöttség – mint például a következő díjrészlet kötelező befizetése – lehet akár pszichológiai előny is.)
Próbálkozzunk a tőzsdén, a forexen – vagy esetleg a lóversenyen? – Próbálkozni természetesen szabad, még akkor is, ha ezeket a befektetési formákat némi iróniával szerencsejátékoknak titulálom. Játékos kedvű emberek a játszópénzüket nyugodtan megjátszhatják a tőzsdén, a forexen vagy akármely szerencsejátékon. Ha szerencséjük van, nyernek, ha nincs szerencséjük, veszítenek. Persze célszerű vagy profi játékosként venni részt ezekben a játékokban vagy profi tanácsadó segítségét igénybe venni. Alapszabály: rövid távon bárkinek lehet malaca, hosszú távon viszont a balekok biztosan elbuknak. És még egy szabály: épeszű ember tényleg csak a játszópénzét teszi fel magas kockázatú tétekre. Marad a kérdés: mit csináljunk a többi pénzünkkel?
Közép-és hosszú távú tartalékolási célra egyaránt (egy évtől a végtelenig) az okosan összeállított és az okosan menedzselt értékpapír-portfoliók alkalmasak leginkább. (Az okos összeállítás és az okos menedzselés lényege a megfelelő térbeli és időbeli diverzifikáció.) Ha ily módon fektetjük be dugipénzünket, akkor jó esélyünk van arra, hogy pozitív reálhozamot érjünk el, ráadásul rugalmasság szempontjából is ez a legkellemesebb megoldás.
