Képzelj el bármilyen pénzügyi tranzakciót bármilyen pénzintézettel – mondjuk – százezer forintról! És most képzeld el, hogy bent a pénzintézetnél mi mindent csinálnak ezzel a tranzakcióval!
Most pedig képzeld el ugyanezt a tranzakciót – mondjuk – egymillió forinttal. Tízszer annyi pénzösszeg, mint az előbb, de vajon mennyivel több a tennivaló és mennyivel több a költség? Biztosan nem tízszer annyi… A különbség gyakorlatilag csak annyi, hogy egy nullával többet kell leírni: öt nulla helyett hat nullát.
A kis összegű tranzakciókkal (majdnem) ugyanannyi baj van, mint a nagy összegűekkel. Kicsit szakszerűbben: a pénzintézetek költségei között meghatározó a fix költségek és minimális a változó költségek aránya. Ehhez képest a kispénzű ügyfelekkel szemben nagyvonalúak, a nagypénzűekkel szemben viszont igazságtalanok a pénzintézetek, amikor a szolgáltatási díjaikat a tranzakciók összegének százalékában határozzák meg…
Ezzel együtt minden pénzintézet a nagypénzű ügyfeleket szereti. Érthető: kevéssel több törődés, sokkal nagyobb haszon. Persze, hogy versenyeznek is a pénzintézetek a nagypénzű ügyfelek kegyeiért, és jobb kiszolgálással, például szakszerűbb és korrektebb tanácsadással, noch dazu díjkedvezményekkel igyekeznek magukhoz édesgetni őket. Különösen jól működik ez azoknál a pénzügyi szolgáltatóknál, akik kizárólag a nagypénzű ügyfelekre specializálódnak.
Mi következik ebből? Próbálj meg te is a nagypénzűek táborába tartozni – lehetőségeidhez képest, persze! Koncentráld a pénzügyeidet! Ne aprózd el magad, mert akkor mindenütt csak kispénzűnek számítasz, hanem emeld meg az ázsiódat!