Nem árt az óvatosság a befektetési arannyal!
Mielőtt fizikai formában is létező befektetési aranyat vásárolunk, nem árt, ha tájékozódunk a költségekről.
Milyen költségek jöhetnek szóba?
Egyszeri belépési díj, kezelési költség, vételi és eladási árfolyam különbsége, tranzakciós díj, tárolási díj, kiszállítási díj, nyilvántartási díj, stb. – a kereskedők fantáziája végtelen.
Természetes, hogy meg kell fizetnünk a szerzési költségeket (a jutalékokat). Természetes, hogy a kereskedő olcsóbban akar venni, mint eladni, és drágábban akar eladni, mint venni. Természetes, hogy a prospektusok, a prezentációk, a logisztika mind pénzbe kerülnek, méghozzá nívós prospektusok, színvonalas prezentációk, és különösen a biztonság szempontjából rendkívül igényes logisztikai feltételek kellenek a sikeres működéshez.
Sajnos az is természetes, hogy a kereskedők igyekeznek elhallgatni a költségeket, vagy legalább azok egy részét. Ezért nem árt résen lenni…
Ha sikerül mindent összeszámolnunk, kiderül, hogy legalább 20-30 százaléknyi költséggel biztosan kalkulálhatunk már a vásárláskor, vagyis ha fizikai aranyat befektetési céllal veszünk, akkor eleve ennyi negatív hozammal indulunk. Ehhez jönnek majd még a folyamatos tételek (például: tárolás) költségei.
